A Tónusskála – ez a létfontosságú eszköz az élet minden olyan területén, amely embertársainkkal kapcsolatos – olyan skála, amely bemutatja az egymást követő érzelmi tónusokat, amelyeket a személy megtapasztalhat. „Tónuson” egy személy pillanatnyi vagy tartós érzelmi állapotát értjük. Az emóciók, mint például a félelem, düh, bánat, lelkesedés stb., amelyeket az emberek megtapasztalnak, láthatóak ezen a fokozatokra osztott skálán.

E skála gyakorlott alkalmazása lehetővé teszi az embernek, hogy mind előre jelezze, mind pedig megértse az emberi viselkedést, annak minden megjelenési formájában.

Ez a Tónusskála az élet ereszkedő spirálját térképezi fel a teljes életerő és öntudat szintjétől a félig meglévő életerőn és öntudaton keresztül le egészen a halálig.

Az élet energiájával kapcsolatos különböző számítások, illetve megfigyelés és tesztelés alapján ez a Tónusskála képes megadni a viselkedés egyes szintjeit annak során, ahogy az élet hanyatlik.

Ezek a szintek minden emberben közösek.

Amikor egy ember már csaknem halott, akkor azt lehet mondani, hogy krónikus apátiában van. És más dolgokat illetően meghatározott módon viselkedik. Ez 0,1 a Tónusskálán.

Amikor valaki krónikusan bánatos az őt ért veszteségek miatt, akkor a bánat állapotában van. És sok mindent illetően meghatározott módon viselkedik. Ez a 0,5 a skálán.

Ha a személy még nincs olyan mélyen, hogy bánatos legyen, de tudatában van, hogy veszteségek fenyegetnek, vagy a múltbeli veszteségek hatására krónikusan rögzülve van ezen a szinten, akkor azt lehet mondani, hogy a félelem állapotában van. Ez 1,1 körül van a skálán.

Az, aki küzd a fenyegető veszteségek ellen, a düh állapotában van. És más dolgok mutatkoznak a viselkedésében. Ez az 1,5.

Az, aki pusztán gyanítja, hogy veszteség történhet, vagy aki rögzült ezen a szinten, neheztel. Azt lehet mondani, hogy az antagonizmus állapotában van. Ez a 2,0 a skálán.

Az antagonizmus felett a személy helyzete nem olyan jó, hogy lelkes legyen, de nem is olyan rossz, hogy nehezteljen. Elveszítette néhány célját, és nem tud hirtelen újakat találni helyettük. Azt mondjuk, hogy az unalom állapotában van, illetve 2,5-nél a Tónusskálán.

A skálán 3,0-nál a személy konzervatív, óvatos megközelítést használ az élettel szemben, de eléri a céljait.

4,0-nál az egyén lelkes, boldog és energikus.

Csak nagyon kevés ember természetes 4,0-s. Az átlag valószínűleg – némi jóindulattal – 2,8 körül van.

Ezelőtt is látta már, hogyan működik ez a skála. Látta valaha, hogyan próbál egy gyerek megszerezni, mondjuk, egy ötcentest? Először boldog. Egyszerűen szeretne egy ötcentest. Ha visszautasítják, akkor megmagyarázza, miért akarja. Ha nem sikerül megszereznie, és nem is akarta igazán, akkor megunja és elmegy. Ha viszont nagyon akarja, akkor antagonisztikus lesz miatta. Aztán dühös lesz. Aztán, ha ez kudarcot vall, akkor esetleg hazudik, hogy miért akarja. Ha ez kudarcot vall, akkor bánatos lesz. És ha még mindig visszautasítják, végül apátiába süllyed, és azt mondja, hogy nem kell neki. Ez tagadás.

Egy gyerek, akit veszély fenyeget, szintén lefelé süllyed a skálán. Először nem fogja fel a rá leselkedő veszélyt, és egészen jókedvű. Aztán a veszély – mondjuk, egy kutya – közeledni kezd hozzá. A gyerek látja a veszélyt, de nem hiszi, hogy ő a célpont, és folytatja a saját dolgát. A játékai azonban pillanatnyilag „untatják”. Egy kicsit nyugtalankodik, és bizonytalan. Aztán a kutya közelebb jön. A gyerek „neheztel rá”, vagy mutat némi antagonizmust. A kutya még közelebb jön. A gyerek dühös lesz, és tesz némi erőfeszítést arra, hogy bántsa a kutyát. A kutya még közelebb jön, és még fenyegetőbb. A gyerek félni kezd. Amikor a félelem nem segít, a gyerek sír. Ha a kutya továbbra is fenyegeti, akkor a gyerek apátiába eshet, és egyszerűen várja a harapást.

Ha a túlélést elősegítő tárgyak, állatok vagy emberek elérhetetlenné válnak az egyén számára, az leviszi őt a Tónusskálán.

Ha a túlélést fenyegető tárgyak, állatok vagy emberek megközelítik az egyént, az is leviszi őt a Tónusskálán.

Ennek a skálának van egy krónikus és egy pillanatnyi megjelenése. Előfordulhat, hogy egy személyt lenyomnak a Tónusskálán tíz percre, és utána újra felemelkedik. Vagy előfordulhat, hogy lenyomják tíz évre, és többé nem jön fel.

Az, aki már túl sok veszteséget, túl sok fájdalmat szenvedett el, hajlamos arra, hogy a skála alacsonyabb szintjein rögzüljön, és kisebb ingadozásokkal ott is maradjon. Ekkor a mindennapi és általános viselkedése a Tónusskála e szintjén lesz.

Ahogy egy bánatos, 0,5-ös pillanat hatására egy gyerek elkezdhet rövid ideig a bánat sávja szerint viselkedni, ugyanúgy egy személy is elkezdhet a 0,5-ös szinten való rögzülés miatt 0,5-ön viselkedni a legtöbb dologgal szemben az életében.

Van pillanatnyi viselkedés és rögzült viselkedés.