Az ember napról napra és hétről hétre rengeteg, a kívánatosnál rosszabb körülménnyel kerülhet szembe. Valahogy sikerül ugyan keresztülvergődnie magát ezeken a helyzeteken, de közben az a meggyőződése, hogy nem sokat tehet sorsa javításáért. Lehetséges, hogy az a tervezet, amelyen a munkahelyén hónapokon át dolgozott, nem éri el a várt sikert; az irodában az elmúlt negyedév során erősen hanyatlik a termelékenység; vagy a ház bővítése tovább tart, mint először gondolták. Igen sokunk számára gyakoriak az ilyen helyzetek.

De ennek nem kell feltétlenül így történnie. Az emberek élhetnek boldog életet, és elérhetik céljaikat az élet bármely területén – egyénként, a családjukkal, a munkájukkal és mással kapcsolatban is. Azokat a célokat, amelyeket az egyén valaha elképzelt magának, igenis el lehet érni. 

Ha valaki mégsem éri el ezeket a célokat, illetve olyan helyzetben van, amely megromlott vagy rosszabbodott, annak alapos, és fellelhető oka van. Az emberek gyakran nem jönnek rá arra, hogy a dolgokat ténylegesen okozza valaki vagy valami. Ezek nem csak úgy megtörténnek. Minden szituációnak van valami oka − oka, amelyet képesek vagyunk kontrollálni. 

De mert az ember ezt nem tudja, gyakran a „végzetre”, babonára, jövendőmondásra vagy az asztrológiára hagyatkozik, hogy az döntse el a sorsát vagy a jövőjét. Sokan egyszerűen csak remélik, hogy már semmi nem fog elromlani, vagy azzal csapják be magukat, hogy az élet rendszerint küzdelem. 

Annak a farmernek például, akinek az egyik évben nagyon gyatra a termése, nincs hihető magyarázata a dologra. Arra nem gondol, hogy saját maga okozta volna ezt az állapotot. Mindazonáltal, ha a helyzetet kivizsgáljuk, az derül ki, hogy korábban a tavaszi vetéshez való vetőmagot nem biztonságosan tárolta, így az rovarok prédájává vált. Nem tudván erről, lehet, hogy mindenféle furcsa „okokkal” hozakodik elő, vagy egyszerűen a balszerencsére fogja. 

Egy olyan gyárban, ahol alacsony a termelés, a vezetés esetleg úgy próbálja növelni a termelékenységet, hogy még mielőtt a szervezet tönkremenne, váltogatni kezdi a személyzetet, új munkásokat vesz fel, stb. Ám a vezetőknek esetleg nincs kellő jártasságuk abban, hogy ténylegesen megvizsgálják a cég működését, és megtalálják a helyzet okát. Ha valaki megvizsgálná, lehet, hogy azt fedezné fel, hogy a nyersanyagszállító megtagadta a szállítást, mert a cég könyvelési részlege nem fizette a számlákat. 

Ahhoz, hogy az ilyen helyzeteket az élet bármely területén képesek legyünk megvizsgálni, kezelni és kijavítani, a kivizsgálásban való jártasságra van szükségünk – arra a képességre, hogy logikusan gondolkodjunk, és a dolgok mélyére hatoljunk.

A kivizsgálás a tények gondos feltárását és kiválogatását jelenti. Kivizsgáláskor az ember kikutatja és megvizsgálja valaminek a részleteit, hogy megpróbálja megtudni a tényeket, legfőképp, hogy megpróbálja megtalálni valaminek az okát. 

A megfelelően végzett kivizsgálás a mélyére hatol azoknak a helyzeteknek, amelyekkel szembekerülünk. Például egy szervezetben megfigyeljük, hogy alacsony a termelés. Ez a helyzet nem optimális, tehát ki kell vizsgálni, és meg kell állapítani, hogy mi az oka. A kivizsgálás egyébként a személyek magánéletében is felhasználható az állapotok javítására. 

Kivizsgálás közben a fennálló körülményekkel kapcsolatban azt kérdezzük magunktól: „Mi az, amit nem értek?” És úgy fogjuk találni, hogy két tény nincs összhangban egymással – ezek ellentmondanak egymásnak, és nem lehet megérteni őket. Ezért megpróbálunk ésszerű magyarázatot találni rájuk: rákérdezünk a két tényre, és ezzel egy újabb pontot fogunk találni, amelyet nem értünk. Amikor ezt próbáljuk megérteni, akkor megint találunk egy újabb tényt, amelyet nem értünk. És útközben egyszer csak meg fogjuk találni a kivizsgálás alatt álló körülmények okát. 

Minden kivizsgálásnak ezen a vonalon kell haladnia. Ahhoz, hogy elvezessen bennünket a nehézség forrásához, néha sok kérdést kell feltennünk, néha csak ennyit: „Mi ez a zaj?” Íme egy példa a vészhelyzetben végzett gyors kivizsgálásra: A gépész a hajó gépházában szolgálatban van. Átlagos, de tapasztalt érzékeléssel rendelkezik: figyeli a területét. Egyszer csak olyan sziszegő hangot hall, amelyet nem kellene – valamit, ami ellentmondásban van a gépházban elvárt állapotokkal. Megvizsgálja a területet, és semmi rendelleneset sem lát, egy kis fehér felhőn kívül. Kombinálja a látványt és a hallottakat. Előrébb megy, hogy jobban lássa. És látja, hogy egy szelep el van törve. Elzárja a gőzvezetéket. 

Dióhéjban: a) az ember nem megfelelő működést talál a szervezet egyik részlegében, vagy ahol kivizsgálást tart, aztán b) nem ért valamit azzal kapcsolatban, és aztán c) kikérdezi az embereket abban a részlegben, amelyiknek köze van a nem megfelelő működéshez, vagy megnézi a területet, hogy több adatot szerezzen. 

Ezt a sorrendet követve elkülöníthető a baj oka, amelyet aztán kezelni lehet, és a terület újra megfelelően fog működni. Csak ez a három lépés, újra meg újra végrehajtva, általában elégnek bizonyul ahhoz, hogy egy szervezetet zökkenőmentes működésben tartson. 

A kivizsgálásokban a statisztikák is szerepet kapnak. A statisztika valamely tevékenység, terület vagy szervezet termelését mutatja, éspedig úgy, hogy összehasonlítja egy korábbi időpont termelésével. A statisztika tükrözi, hogy a terület eléri-e a célját, vagy sem – ha a statisztikák emelkednek, akkor a terület közelebb jár annak megvalósításához, amit előirányoztak. Kivizsgáláskor a csökkenő statisztikákat keressük. Ezek természetesen nem érthetőek, ezért megkérdezzük az érintetteket. Válaszaikban lesz valami, aminek a kivizsgálást végző személy számára egyáltalán nincs értelme – például: „Nem tudjuk kifizetni a számlákat, mert Judit tanfolyamra jár.” A kivizsgálást végző személy egyszerűen csak olyasmit keres, amit ő maga nem tud beleilleszteni a képbe. Ezért megkérdezi azt a személyt, aki ezt az adatot adta, és megkérdezi Juditot is. Előbb vagy utóbb, de elő fog kerülni a valódi ok. 

Ahogy végigkövetjük a számunkra értelmetlen dolgok sorát, két dolog történhet: A vizsgálódás vagy zsákutcába jut, és nem megy tovább – ilyenkor vissza kell térni a kivizsgálás fő vonalához –, vagy az eredménye további anyag lesz. És ha az eredmény további anyag lesz, akkor még több olyan dolgot fogunk találni, amit nem értünk. 

Ennek az eljárásnak az a trükkje, hogy az ember talál egy kilógó szálat – valamit, amit nem ért –, és kikérdezésekkel húz rajta egyet. Felbukkan egy kismacska. Újabb kérdésekkel tovább húzza a szálat. Felbukkan egy kölyökgorilla. Még tovább húzza. Előjön egy tigris. Újra meghúzza, és hű! Ott egy General Sherman tank! 

Ha két egymásnak ellentmondó ténnyel találjuk szembe magunkat, akkor rá kell kérdeznünk e két tényre, és egy újabb ponthoz fogunk jutni, amelyet nem értünk. És addig haladunk tovább a meg nem értett dolgok nyomán, amíg meg nem találjuk az igazi okot.   

Az nem ésszerű, hogy az emberek lusták vagy buták. A dolog fenekén megtaláljuk a valódi okát annak, hogy a szervezet egyik részlege tétlen vagy folytonosan zaklatott. 

Amikor megvan a „General Sherman tank”, akcióba lehet lépni. 

Egy rossz statisztika mögött mindig van egy ok. Addig kell kérdezősködni, amíg napvilágra nem kerül a valódi ok. Ez sohasem az, hogy „Ágnes nem elég okos”. Sokkal valószínűbb, hogy Ágnest ugyan gépírónak szerződtették, de nem tud gépírni. Vagy a területért felelős ügyvezető egyszerűen nem jár be dolgozni. 

Az alacsony statisztika valódi magyarázata mindig egy nagyon könnyen megérthető dolog. Ha eleget kérdezünk, meg fogjuk kapni a valódi magyarázatot, és akkor tudunk cselekedni. 

Ez a kivizsgálási technika, miközben elemi, egyben nagyon hatékony is. Akár egyszerű, akár összetett helyzetekkel nézünk szembe, ez a technika felhasználható arra, hogy e helyzetek mélyére hatoljunk, és következésképpen képessé tesz arra, hogy a helyzeteket megoldjuk, és javítsunk az életben található állapotokon. 

A kivizsgálásban való jártasság gyakorlással fejleszthető. Csiszolható és hatékonyabbá tehető, így képesek leszünk azonnal észrevenni valamit, amit nem értünk. Ez nem velünk született képesség, de könnyen megszerezhető. Ahhoz, hogy a kivizsgálást még gyorsabbá és hatékonyabbá tegyük, képesnek kell lennünk megérteni és felhasználni logika alapelveit – egy olyan tárgyét, amely mostanáig nemcsak hogy meg nem értett tárgy volt, de szükségtelenül bonyolulttá is tették.