Van három tényező a Szcientológiában, amely az élet kezelésére vonatkozóan a lehető legnagyobb fontossággal bír. E három tényező adja meg a választ ezekre a kérdésekre: Hogyan beszéljek az emberekkel? Hogyan tudhatom meg, hogy mire gondolnak az emberek? Hogyan tudjuk meg, mire gondolnak az emberek? Hogyan tudjuk jobban kezelni munkánkat?

Ezt a három tényezőt a Szcientológiában ARK-háromszögnek nevezzük. Az ARK rövidítés (melynek helyes kiejtése „aerká”, nem pedig „ark”) az egyik leghasznosabb szakkifejezés azok közül, amelyeket valaha is kigondoltak.

Az ARK-háromszöget azért nevezzük háromszögnek, mert három összefüggő pontja van. Az első pont ezek közül az affinitás. A második pont a realitás. A harmadik és egyben legfontosabb pont a kommunikáció.

Ez a három tényező összefüggésben áll egymással. Affinitás alatt emocionális reakciót értünk. Azt értjük alatta, hogy „a vonzódás érzése vagy annak hiánya, az élettel kapcsolatos emóció vagy miszemóció” (irracionális vagy nem megfelelő emóció). Realitáson a szilárd tárgyakat értjük, az élet valós dolgait. Kommunikáció alatt azt értjük, hogy „gondolatok kölcsönös cseréje két ember között”. Affinitás nélkül nincs sem realitás, sem kommunikáció. Realitás nélkül nincs sem affinitás, sem kommunikáció. Kommunikáció nélkül sem affinitás, sem realitás nincs.

Az ARK-háromszög alkalmazása – olyan nap mint nap előforduló körülmények között, amelyekkel az ember élete során találkozik – megkívánja mindhárom összetevőnek és azok egymás közötti viszonyának megértését.

Az affinitás bármely olyan érzelmi megnyilvánulás, amely megmutatja, hogy valakit vagy valamit milyen mértékben kedvelünk.

A realitás az emberek által elért egyetértés foka. Ez magában foglalja a szilárd tárgyakat és az élet valós dolgait is.

A kommunikáció gondolatok kölcsönös cseréje téren keresztül.

Affinitás

A háromszög első csúcsa az affinitás.

Az affinitás alapdefiníciója: a távolságról alkotott elképzelés, hogy az jó-e vagy rossz. A teljes affinitás legalapvetőbb szerepe: képesség ugyanannak a térnek az elfoglalására, mint amelyet valami más elfoglal.

Itt az affinitás a szeretetet, vonzalmat, vagy bármely más érzelmi hozzáállást jelenti. A Szcientológiában úgy tekintjük, hogy az affinitásnak számos megjelenési formája van. Az affinitás változó jellemző. Az affinitás szót itt abban az értelemben használjuk, hogy „a vonzódás mértéke”.

Az ember affinitás nélkül nem is lenne ember. Bizonyos fokú affinitása minden állatnak van, az ember azonban különösen nagy mennyiségű affinitás érzésére képes. Már jóval azelőtt, hogy városokba szerveződött volna, törzsekbe és nemzetségekbe szerveződött. A törzsek és nemzetségek előtt kétséget kizáróan voltak hordák. Az ember ösztönös igényét az embertársai iránti affinitásra már régen felismerték, és hogy az ember más élőlényeket háziasít, az ennek az affinitásának más fajokra való kiterjedését mutatja. Gyanítható volt, hogy az a faj, amelyik először fejleszti ki a legmagasabb fokú affinitást, az lesz majd az uralkodó faj bármely bolygón, és ez be is bizonyosodott.

Egy gyerek tele van affinitással. Nemcsak apja, anyja, testvérei és játszótársai iránt, hanem kutyái, macskái, valamint az arra járó kóbor kutyák iránt is. De az affinitás még ezen is túlmegy. Az ember tárgyak iránt is képes affinitást érezni: „Tetszik, ahogy ennek a fának az erezete domborodik.” Szoktunk úgy érezni, hogy egyek vagyunk a földdel, kék éggel, esővel, malomtavakkal, kocsikerekekkel és kecskebékákkal, és ez az érzés nem más, mint affinitás.

Az affinitás soha nem azonosulás (érzelmi vagy érdeklődésbeli eggyé válás valakivel), és nem megy olyan messzire, mint az empátia (az a képesség, hogy valaki bele tudja képzelni magát a másik ember helyébe úgy, hogy még ugyanazt is gondolja, illetve érzi, mint a másik személy). Amikor az ember affinitást érez valami iránt, nagyon is önmaga marad, de érzi annak a dolognak a lényegét is, amellyel affinitásban van. Önmaga marad, mégis közelít ahhoz, ami iránt affinitása van. Ez nem olyan tulajdonság, ami kötelez. Amikor affinitást adunk, nincsenek kötelékek csatolva hozzá. Nem jár semmilyen kötelességgel vagy felelősséggel arra nézve, aki kapja. Tiszta, könnyű és természetes, és olyan könnyedén áramlik ki az egyénből, amint a napfény áramlik a napból.

Affinitás affinitást szül. Valaki, aki telve van ezzel a tulajdonsággal, automatikusan azt találja, hogy az emberek a közelében mindenhol szintén kezdenek affinitással telítődni. Ez egy megnyugtató, melengető, erőt adó befolyás mindenkire nézve, aki képes azt fogadni és kibocsátani.

Az affinitás mértékét könnyen megfigyelhetjük egyének vagy csoportok között. Ha két ember beszélget egymással, akkor vagy affinitásban vannak egymással, vagy nem. Ha nem, akkor vitatkoznak. Ha affinitásban vannak egymással, akkor még két dolognak jelen kell lennie: egyet kellett érteniük egy bizonyos realitásban, és képesnek kell lenniük ezt a realitást egymás felé kommunikálni.

Ezzel el is jutunk a következő csúcshoz: a realitáshoz.