Minden olyan tevékenység során, amelyben az emberek kölcsönhatásban vannak egymással, erkölcsi kódexeket alakítanak ki. Ez igaz bármely csoportra, legyen az akármekkora – egy családra, egy csapatra, egy cégre, egy nemzetre, egy fajra.

Mi is egy erkölcsi kódex? Azoknak az egyetértéseknek a sora, amelyekbe a személy beleegyezett, hogy biztosítsa egy csoport túlélését.

Vegyük például az Egyesült Államok alkotmányát. Ez olyan megegyezés volt, amelyet az eredeti tizenhárom állam alkotott arra vonatkozóan, hogy hogyan fogják az ügyeiket intézni. Amelyik pontját csak megszegték ennek az alkotmánynak, azzal a ponttal kapcsolatban az ország most bajban van. Az alkotmány először kimondta, hogy nem lehet semmilyen jövedelemadó. Ezt később megsértették. Aztán megváltoztattak benne egy másik pontot, aztán egy harmadikat, majd egy negyediket. És valahányszor csak ezt tették, az csak problémákat okozott.

Miért vannak bajban? Azért, mert nincs más megegyezés, mint az alapmegegyezés.

Az Ember megtanulta, hogy amikor megegyezik a viselkedési kódexekben, vagy abban, hogy mi a helyes, akkor túlél, és ha nem egyezik meg, akkor nem él túl. És így, amikor az emberek összegyűlnek, mindig összeállítanak egy hosszú, nagy megegyezéssorozatot azzal kapcsolatban, hogy mi erkölcsös (azaz, mi az, ami hozzájárul a túléléshez) és mi erkölcstelen (mi az, ami rombolja a túlélést).

Ezek szerint a meghatározások szerint az erkölcs azokat a dolgokat jelenti, amelyeket – bármely adott pillanatban – túlélési jellemzőknek tekintünk. Egy túlélési cselekvés erkölcsös cselekvés. És azokat a dolgokat tarjuk erkölcstelennek, amelyeket túlélésellenesnek tartunk.

Ha két vagy több ember kölcsönös egyetértésben van, akkor együtt tevékenykednek, amit közös tevékenységnek nevezünk. A valakivel való táncolás közös tevékenység; a valakivel való verekedés közös tevékenység; egy szervezeten belül végzett munka közös tevékenység.

Tengerészeti körökben létezik egy közismert adat, miszerint egy hajó legénysége nem ér semmit mindaddig, amíg szembe nem szállt valami hatalmas veszéllyel, vagy nem harcolt együtt. Vegyünk például egy hajót, amelynek új legénysége van, és bár a legénységet kiképezték a feladataira, semmi sem működik: a készletek – úgy tűnik – soha nem jutnak fel a fedélzetre, az üzemanyag soha nem folyik szabadon a motorokhoz, kavarodás kivételével semmi nem történik. Aztán egy nap a hajó hatalmas viharba kerül, óriási, tomboló hullámokkal, és a legénység minden egyes tagja, aki csak a hajón van, együtt dolgozik, hogy kimerjék a vizet a gépházból, hogy le ne álljon a motor. Valahogyan egy darabban tartják a hajót, és a vihar elül. És valami furcsa okból kifolyólag most már van egy hajónk.

Akár két ember partneri viszonyából álló csoportról van szó, akár egy másik nép földjének meghódítása után kialakulóban levő egész nemzetről – a csoport mérete nem fontos –, ezek bizonyos megegyezéseket kötnek. A megegyezés időtartamának nem sok köze van ehhez. A megegyezés szólhat egy napra, egy hónapra vagy az elkövetkező ötszáz évre.

Amikor egy személy beleegyezik abba, hogy egy bizonyos erkölcsi kódexet követni fog…

…de aztán megsérti ezeket a megegyezéseket, akkor elköveti azt, amit ártó tettnek nevezünk.

Ha egy személy nem kommunikál valamiről, amit tett, mert fél a következményektől, azt visszatartásnak nevezzük.

Az emberek tehát egy csoport kialakításakor létrehoznak egy sor megegyezést arról, hogy mi helyes, és mi helytelen, mi erkölcsös, és mi erkölcstelen, mi az, ami elősegíti a túlélést, és mi az, ami túlélésellenes. Ez az, amit létrehoznak. És aztán ez az áthágások (megegyezések vagy törvények megszegése) miatt szétbomlik. Ezek a minden egyes csoporttag által elkövetett áthágások – kimondatlanul ugyan, de mégis áthágások – fokozatosan a szétbomlásig halmozódnak.

A Szcientológia kifejlesztése során ezek az áthágások és következményeik igen részletes megvizsgálásra kerültek. Az itt működő mechanizmus kétféle módon nyilvánul meg.

Egy ártalmas cselekedetet vagy a csoport erkölcsi kódexének megszegését ártó tettnek nevezzük. Amikor a személy valami olyat tesz, ami ellenkezik azzal az erkölcsi kódexszel, amellyel egyetértett, vagy elmulaszt megtenni valamit, amit annak a kódexnek az értelmében meg kellett volna tennie, akkor ártó tettet követ el. Az ártó tett megsérti azt, amiben megegyeztek.

A személyt kötelező erkölcsi kódex ki nem mondott, be nem jelentett megszegését visszatartásnak hívjuk. A visszatartás egy, a személy által elkövetett ártó tett, amelyről a személy nem beszél; olyan valami, amiről a személy azt hiszi, hogy amennyiben felfedi, veszélyeztetni fogja az önfenntartását. A visszatartás mindig egy ártó tett után következik. Így az ártó tett olyan valami, amit elkövettek, a visszatartás pedig egy olyan ártó tett, amelyet mások vagy valaki más elől visszatartottak.

Az egyetlen, aki el tud valakit szakítani egy csoporttól, az önmaga, és kizárólag a visszatartás mechanizmusa által tudja elszakítani magát. Visszatartja a csoport erkölcsi kódexének áthágásait a csoport többi tagja elől, és ezért elkülönül a csoporttól, és a csoport ettől szétbomlik.

Az ember társadalmi betegségei főképpen a személyes nehézségeinek összessége. A működőképes megközelítés az, ha segítünk az egyénnek személyes problémája kezelésében, hogy ezáltal jobbítsuk mind őt, mind azt a társadalmat, amelyben él.