Magát az Embert megvizsgálva úgy tűnik, hogy e nyolc dinamika mindegyikén van egy hajtóereje. Vagyis az egyént ugyanúgy érdekli a csoportok túlélése, mint a saját túlélése.

Amint kiütik az egyik dinamikát egy emberi lénynél, és azt mondják: „Ennek az egyénnek ez a dinamikája nem létezhet”, akkor baj lesz, mert mindegyik kiütődik. Vagyis lekerülnek ugyanarra a szintre. Ha kivágják az egyik dinamika felét, akkor a többi dinamikának is kivágták a felét. A dinamikáknak ez a csomagja nagyon életbevágó az egyén túlélése szempontjából.

E pillanatban van egy egész társadalmunk, amelyet arra oktattak, hogy „az Ember egyedül önmagára gondol”. Az embereket kényszeríteni, korbácsolni, verni és oktatni kell, hogy legyen egy Harmadik dinamikájuk. Be kell börtönözni őket. Iskolába kell járatni őket. Büntetni, bírságolni, adóztatni kell őket, elküldeni őket a választásokra, hogy a demokratákra szavazzanak. Ezeket a dolgokat mind meg kell tenni annak érdekében, hogy egy személynek legyen Harmadik dinamikája.

Vagyis ebben a társadalomban őrült módjára dolgoznak azon, hogy felépítsenek valamit, ami már ott van. De ha elvesszük mindezeket a nagy építményeket, amelyek arra képzik az egyént, hogy alkalmazkodjon a társadalomhoz, akkor azt találjuk, hogy ezek mögött az építmények mögött húzódik egy sokkal szebb építmény, amely egyben sokkal szilárdabb, mint bármely valaha épített mesterséges építmény.

Ugyanez a helyzet a Negyedik dinamikán is. Látott már olyan embert, aki azt gondolta, hogy csak a macskákkal érdemes barátkozni, és hogy az Ember hitvány? Vannak ilyen emberek. „Az emberek hitványak. Az emberek kegyetlenek, vadállatok, borzasztó dolgokat csinálnak. És az emberi faj hitvány, és az Ember hitvány. De a macskák és a kutyák és az aranyos kis gyámoltalan állatok, ezek mind kedvesek.” Más szóval, ez a személy az egészet átdobja az Ötödik dinamikára. Minden rendben lesz a személlyel, és élhet tovább, amíg ez az elképzelés kudarcot nem vall nála, mivel ez egy mesterséges elképzelés.

Az Ember szinte akármit meg tud tenni ezeken a dinamikákon, amit akar, amíg következetes azzal kapcsolatban. Amint következetlenné válik valamiben, rossz állapotba kerül.

Nem gondolunk vagy állítunk itt semmi olyasmit, hogy e nyolc dinamika közül bármelyik is fontosabb a többinél. Bár ezek az élet hatalmas játszmájának kategóriáit alkotják, mégsem szükségképpen egyenlők egymással. Az egyéneknél úgy fogjuk találni, hogy mindegyikük nagyobb hangsúlyt helyez az egyik dinamikára, mint a többire, illetve hogy a dinamikák egyik kombinációjára esetleg nagyobb hangsúlyt helyez, mint más kombinációkra.

E felosztás bemutatásával az a célunk, hogy megnöveljük az élet megértését, azáltal hogy részekre bontjuk. Ilyen módon felosztva a létezést, mindegyik rész megvizsgálható (önmagaként és önmagában) az élet többi részéhez való viszonyában.

Egy kirakójátéknál arra van szükség, hogy először fogjuk a hasonló színű vagy jellegű darabokat, és csoportokba rakjuk őket. Egy tárgykör tanulmányozásakor rendezett előrehaladásra van szükség.

Ennek a rendezettségnek az elősegítéséhez arra van szükség, hogy bevezessük
(a magunk számára) az életnek ezt a nyolc önkényesen elkülönített részét.

E dinamikák további megnyilvánulása az, hogy legjobban koncentrikus körök soraként lehet ábrázolni őket, amelynél az Első dinamika van középen, és minden egyes újabb dinamika egy-egy következő kört alkot körülötte. A tér tágulásának gondolata részt kap ezekben a dinamikákban.

Az egyén alapvető tulajdonságai magukban foglalják azt a képességet, hogy ilyen módon kiterjeszkedjen a többi dinamikára. De az igazi Nyolcadik dinamikát csak akkor fedezi fel, ha a Hetedik dinamikát már annak teljességében elérte.

Példa ezeknek a dinamikáknak a használatára: azt figyeljük meg, hogy a csecsemő a születésekor nem érzékel az Első dinamikán kívül. De ahogy a gyermek növekszik, és az érdeklődési köre kiterjed, azt láthatjuk, hogy a gyermek más dinamikákkal is törődni kezd.

Másik példa a használatukra: az olyan személy, aki képtelen a Harmadik dinamikán működni, egyúttal arra is képtelen, hogy egy csoport részévé váljon, és így azt lehet mondani, hogy képtelen a társadalmi létre.

Mit tegyen az ember ahhoz, hogy sikeresen tudjon működni a dinamikákon? A körülöttünk lévő világ állapotát látva nincs biztosíték arra, hogy valaha is választ kapunk. Úgy tűnhet, hogy a természetes éleslátás képessége csak néhány ember sajátja, azonban ez távol áll az igazságtól. Bárki megszerezheti azt a tudást, amelynek segítségével meghatározhatja a túléléséhez legmegfelelőbb cselekvési módot.

A dinamikák ábrázolhatók koncentrikus körök sorozataként, úgy, hogy az Első dinamika van középen. Az egyén egyre kijjebb terjeszkedik, ahogy felöleli a többi dinamikát.