Számozás: TR 4

Elnevezés: Originációk kezelése

Definíció: az origináció (ahogy ebben a drillben használjuk) valami, amit a személy önmagával, a gondolataival, a reakcióival vagy a nehézségeivel kapcsolatban váratlanul önmagától mond vagy tesz.

Cél: Megtanítani a tanulót arra, hogy a preclear originációinak hatására ne bénuljon meg a nyelve, ne riadjon meg, illetve ne zökkenjen ki, és egy origináció alatt végig fenntartsa a jó kommunikációt a másik személlyel.

Az emberek gyakran a lehető legelképesztőbb dolgokat mondják, csak hogy meglepjék önt.

Majdnem minden vitája, amibe ön belekeveredett, azért volt, mert nem kezelt egy originációt. Ha a személy bejön, és azt mondja, hogy épp most fejezte be az iskolát a legjobb osztályzattal, és ön azt mondja neki, hogy „borzasztóan éhes vagyok”, akkor vitába fog keveredni. Az illető úgy érzi, hogy figyelmen kívül hagyták.

Egy originációt úgy kezelünk, hogy csupán megmondjuk a személynek, hogy hallottuk, amit mondott. Mondhatnánk, hogy ez a nyugtázás egy fajtája, de nem az. Ez a kommunikációs formula visszafelé. A személy, akihez ön beszélt, most a kommunikáció okpontja, és beszél önhöz. Úgyhogy ekkor önnek kezelnie kell ezt az originációt, és megint fel kell vennie az okpont szerepét ahhoz, hogy befejezze az eredeti kommunikációs ciklust.

Utasítások: A tanuló azt kérdezi az edzőtől: „Úsznak a halak?” Vagy: „Repülnek a madarak?” Az edző válaszol, de időnként meglepő megjegyzéseket tesz az előre elkészített Originációs lapról, amelyet itt talál. A tanulónak úgy kell kezelnie az originációkat, hogy azzal az edző elégedett legyen.

TR 4

Elhelyezkedés: A tanuló és az edző kényelmes távolságra egymással szemben ül.

Képzési hangsúly: A tanulót arra tanítjuk, hogy meghallja az originációt, és három dolgot tegyen. 1. értse meg; 2. nyugtázza; és 3. térítse vissza a személyt az eredeti kommunikációs ciklushoz, hogy be lehessen fejezni. Ha az edző úgy érzi, hogy a tanuló kapkod, túl sok időt használ fel, vagy hiányzik belőle a megértés, akkor kiigazítja őt, hogy jobban kezelje az originációt.

Szóhasználat: Minden origináció az edzőre, az ő gondolataira, reakcióira vagy nehézségeire vonatkozik, egyik sem vonatkozik a tanulóra. Egyébként a szóhasználat ugyanaz, mint a korábbi képzési gyakorlatoknál. A tanuló szóhasználatát a következők határozzák meg: 1. az origináció tisztázása és megértése; 2. az origináció nyugtázása; 3. a kérdés megismétlése. Bármi más flunk.

A tanulót meg kell tanítani arra, hogy megelőzze a zaklatottságokat, és hogy különbséget tegyen a személyt aggasztó életbevágó problémák és az egyszerűen csak a figyelmének elterelésére tett kísérletek között. Flunkot adunk, ha a tanuló bármi mást tesz, mint: 1. megért; 2. nyugtáz; 3. visszatéríti a személyt az eredeti kommunikációs ciklushoz.

Az edző ugyanúgy, mint a TR 3-nál, közbevethet a tanuló személyére vonatkozó megjegyzéseket is. Ha a tanulónak (azáltal, hogy megpróbálja kezelni) nem sikerül különbséget tennie e megjegyzések és az edzőnek a saját magára vonatkozó originációi között, akkor az flunk.

A tanuló kitartásbeli kudarca mindig, minden TR-nél flunk, de itt még inkább. Az edző ne mindig az originációs lapról olvasson, ha originál, hanem kitalálhat saját originációkat, és ne nézzen mindig a tanulóra, ha arra készül, hogy kommentárt tegyen. Origináción olyan kijelentést vagy megjegyzést értünk, amely az edző állapotára vagy kitalált aggodalmaira, érzéseire stb. vonatkozik. Kommentáron olyan kijelentést vagy megjegyzést értünk, amely csak a tanulóra vagy a helyiségre irányul. A tanulónak az originációkat kezelnie kell, a kommentárokat pedig figyelmen kívül kell hagynia. Példa:

Tanuló: „Repülnek a madarak?”

Edző: „Igen.”

Tanuló: „Köszönöm.”

Tanuló: „Repülnek a madarak?”

Edző: „Tegnap horgászni voltam.”

Tanuló: „Köszönöm, hogy elmondtad. Repülnek a madarak?”

Edző: „Igen. Repülnek.”

Tanuló: „Nagyon jó.”

A tanuló akkor kap passzt a drillre, ha simán tud originációkat kezelni, anélkül, hogy megbénulna a nyelve, megriadna, és egy origináció alatt végig jó kommunikációt tud fenntartani.