Vannak bizonyos jellemvonások és mentális hozzáállások, amelyek eredményeképpen egy embercsoport kb. 20%-a bármely jobbító tevékenységgel vagy csoporttal hevesen szembefordul.

Az ilyen emberekről ismeretes, hogy antiszociális hajlamaik vannak.

Amikor egy ország jogi vagy politikai szerkezete olyanná alakul, hogy az ilyen személyiségeket részesítik előnyben bizalmi állásokban, akkor az ország minden civilizáló szervezete elnyomás alá kerül, bekövetkezik a bűnözés barbarizmusa és a gazdasági kényszer.

Bűnt és bűncselekményeket antiszociális személyiségek követnek el. Az elmegyógyintézetek lakói általában ilyen személyiségekkel való kapcsolatukra vezetik vissza állapotukat.

Így a kormányzat, a rendőri tevékenységek és a mentális egészség területén – hogy megnevezzünk néhányat – azt látjuk, hogy fontos képesnek lennünk ezt a személyiségtípust leleplezni és elkülöníteni, hogy a társadalmat és az egyéneket megvédjük az olyan romboló következményektől, amelyek azzal járnak együtt, ha egy ilyen személyt szabadjára engednek, hogy másoknak kárt okozzon.

Minthogy ők a népességnek csak 20%-át alkotják, és mivel e 20%-ból csak 2,5% igazán veszélyes, látható, hogy nagyon kevés erőfeszítéssel is jelentősen javíthatnánk a társadalom állapotán.

Az ilyen személyiségeknek természetesen jól ismert, sőt kimagasló példái Napóleon és Hitler. Dillinger, Pretty Boy Floyd, Christie és más hírhedt bűnözők jól ismert példái az antiszociális személyiségnek. De a történelemben meglévő ilyen szereposztás mellett elhanyagoljuk a kevésbé kimagasló példákat, és nem vesszük észre, hogy manapság is léteznek ilyen személyiségek, nagyon gyakran, sokszor felfedetlenül.

Egy embercsoport viszonylag kis részének – körülbelül 20 százalékának – antiszociális tulajdonságai vannak. Ez a 20 százalék – számarányához viszonyítva – aránytalanul sok bajt okoz a fennmaradó 80 százaléknak.

Ha kinyomozzuk egy cég hanyatlásának okát, valahol elkerülhetetlenül felfedezzük soraiban a keményen dolgozó antiszociális személyiséget.

A felbomló családokban gyakran azt találjuk, hogy egyik vagy másik érintettnek ilyen személyisége van.

Ahol az élet zorddá és sikertelenné válik, egy képzett megfigyelő gondos vizsgálódása a területen egy vagy több ilyen személyiség tevékenységét fedi fel.

Minthogy 80%-unk boldogulni próbál, és csak 20% próbál akadályozni bennünket, az életünk sokkal könnyebb lenne, ha az ilyen személyiség pontos megnyilvánulásairól jól lennénk informálva. Így képesek lennénk felismerni, és sok kudarctól és keserűségtől kímélhetnénk meg magunkat.

Fontos tehát megvizsgálnunk és felsorolnunk az antiszociális személyiség tulajdonságait. Mivel oly sokak mindennapi életére van befolyással, igencsak helyénvaló, hogy a rendes emberek e tárgykörben tájékozottabbá váljanak.

Tulajdonságok

Az antiszociális személyiség tulajdonságai a következők:

1. Csak nagyon nagy általánosságokban beszél. „Azt mondják…” ; „Mindenki úgy gondolja…” ; „Mindenki tudja…” – folyton ilyen kifejezéseket használ, különösen, ha valamit híresztel. Ha megkérdezik: „Ki az a mindenki…?”, akkor általában kiderül, hogy csak egy forrás van, és az antiszociális személy ennek alapján koholta azt, amit ő az egész társadalom teljes véleményének tüntet fel.

Ez számára természetes, hiszen az ő szemében az egész társadalom egy nagy ellenséges általánosság, amely különösképpen az antiszociális ellen van.

2. Az ilyen személy főleg rossz hírekkel, kritikus vagy ellenséges megjegyzésekkel, leértékeléssel és általános elnyomással foglalkozik.

Valaha az ilyen személyeket „pletykafészeknek”, „vészmadárnak” vagy „rémhírterjesztőnek” nevezték.

Figyelemre méltó, hogy az ilyen személy nem továbbít jó híreket vagy elismerő megjegyzéseket.

3. Az antiszociális személyiség rossz irányba ferdíti a kommunikációt, amikor üzenetet vagy hírt továbbít. A jó híreket megállítja, és csak a rossz híreket adja tovább – gyakran kiszínezve.

Ezenkívül az ilyen személy úgy tesz, mintha csak továbbadná a valójában kitalált „rossz híreket”.

4. Az antiszociális személyiség egyik jellemzője – és ez egyike a vele kapcsolatos szomorú dolgoknak –, hogy a kezelés vagy a jobbítás nem hat rá.

5. Az ilyen személyiség körül megfélemlített vagy beteg társakat vagy barátokat találunk, akik – még ha nem is kergette ténylegesen elmebetegségbe őket – bénán viselkednek az életben, kudarcot vallanak, sikertelenek.

Az ilyen emberek bajt okoznak másoknak.

Az antiszociális személyiség közeli társának – amikor kezelik vagy oktatják – nincsenek tartós nyereségei, hanem rögtön visszaesik, vagy elveszti tudása előnyeit, mivel a másik személy elnyomó hatása alatt áll.

Testi kezelésnél az ilyen társak általában nem gyógyulnak meg a várt időn belül, hanem rosszabbodik az állapotuk, és nehezen épülnek fel.

Amíg az antiszociális kapcsolat befolyása alatt állnak, eléggé haszontalan kezelni, segíteni vagy képezni az ilyen személyeket.

A legtöbb elmebeteg az ilyen antiszociális kapcsolatok miatt elmebeteg, és ugyanebből az okból nem áll talpra egykönnyen.

Igazságtalan módon az antiszociális személyiséget ritkán látjuk ténylegesen elmegyógyintézetben. Csak a „barátai” és a családtagjai vannak ott.

6. Az antiszociális személyiség rendszeresen rossz célpontot választ.

Ha a gumi defektet kap, mert szögre hajtottak vele, ő egy társát szidja, vagy valami olyat, ami nem az a forrás, ami a bajt okozta. Ha a szomszédban túl hangos a rádió, belerúg a macskába.

Ha nyilvánvalóan A az ok, az antiszociális személyiség elkerülhetetlenül B-t, C-t vagy D-t hibáztatja.

7. Az antiszociális személy nem tud befejezni egy akcióciklust. Minden tevékenység keresztülmegy egy sor lépésen, vagyis az akció elkezdődik; ameddig szükséges, folytatódik; és azután terv szerint befejeződik. A Szcientológiában ezt akcióciklusnak hívjuk.

Az antiszociális személy körül felgyülemlenek a befejezetlen feladatok.

8. Sok antiszociális személy a legriasztóbb bűnöket is szemrebbenés nélkül bevallja, ha rákényszerítik, de a legcsekélyebb felelősséget sem érzi velük kapcsolatban.

Cselekedeteinek kevés köze van vagy semmi köze nincs a saját akaratához. A dolgok „csak úgy megtörténtek”.

Nincs érzéke az ok-okozati összefüggésekhez, és ezért különösen képtelen lelkiismeret-furdalást vagy szégyent érezni.

9. Az antiszociális személyiség csak romboló csoportokat támogat, és kirohan minden építő vagy jobbító csoport ellen, és támadja őket.

10. Ez a személyiségtípus csak romboló cselekedeteket helyesel, és hadakozik az építő vagy segítő cselekedetek, illetve tevékenységek ellen.

Különösen a művész vonzza gyakran mágnesként az antiszociális személyiségű embereket, akik valami olyat látnak a művészetében, amit el kell pusztítani, és ezzel burkoltan – „barátként” – meg is próbálkoznak.

11. Mások segítése olyan tevékenység, amitől az antiszociális személyiség csaknem tombolni tudna dühében, ám ugyanakkor a segítség köntösében ártó tevékenységeket előszeretettel támogatja.

12. Az antiszociális személyiségnek nincsen érzéke a tulajdonhoz, és úgy véli, hogy az az elképzelés, hogy bárki bármit is birtokol, csak ámítás, amit az emberek bolondítására találtak ki. Semmit sem lehet igazából birtokolni.

Az alapvető ok

Annak alapvető oka, hogy az antiszociális személyiség úgy viselkedik, ahogy viselkedik, a másoktól való leplezett rettegés.

Az antiszociális személyiség rejtetten retteg másoktól.

Mindenki mást ellenségnek tart, akit burkoltan vagy nyíltan el kell pusztítani.

Az antiszociális személyiség egyik jele az, hogy elsősorban kritikus vagy rosszindulatú megjegyzései vannak, leértékel, és általánosan elnyom.

Egy ilyen személy számára minden más lény ellenség – ellenség, akit titokban vagy nyíltan el kell pusztítani.

Az a rögeszméje, hogy maga a túlélés „mások visszafogásán” és „az emberek tudatlanságban tartásán” múlik.

Ha bárki azt ígéri, hogy másokat erősebbé vagy okosabbá tesz, az antiszociális személyiség a személyes fenyegetettség legvégső gyötrelmét szenvedi el.

Okfejtésük szerint, ha az őket körülvevő gyenge vagy ostoba emberekkel ilyen sok bajuk van, akkor végük lenne, ha bárki is erőssé vagy okossá válna.

Az ilyen személyiség a rettegésig bizalmatlan. Ez általában álcázott és fel nem fedett.

Amikor az ilyen személyiség megbolondul, olyankor a világ tele lesz marslakókkal vagy FBI-ügynökökkel, és minden egyes ember, akivel találkozik, tulajdonképpen marslakó vagy FBI-ügynök.

Az ilyen emberek zöme azonban az elmebetegségnek semmi külső jelét nem mutatja. Egészen ésszerűnek tűnnek. Nagyon meggyőzőek tudnak lenni.

Ugyanakkor a fentebb megadott felsorolás olyan dolgokból áll, amelyeket egy ilyen személyiség nem képes felfedezni önmagában. Ez olyannyira igaz, hogy ha ön úgy véli, hogy a fentiek közül valamelyikben önmagára talált, akkor ön egészen biztosan nem antiszociális. Az önkritika olyan luxus, amelyet az antiszociális nem engedhet meg magának. Neki igaza kell hogy legyen, mert saját megítélése szerint állandó veszélyben van. Ha egy ilyen személynek bebizonyítaná, hogy nincs igaza, még súlyos betegségbe is taszíthatná.

Csak az épeszű, kiegyensúlyozott személy próbál a viselkedésén javítani.

Megkönnyebbülés

Ha kigyomlálná a múltjából azokat az antiszociális személyeket, akiket ismert, és ha azután megszakítaná velük a kapcsolatot, lehetséges, hogy nagy megkönnyebbülést tapasztalna.

Hasonlóképpen, ha a társadalom éppen úgy elismerné erről a személyiségtípusról, hogy beteg lény, ahogy most elkülöníti a himlősöket, akkor társadalmi és gazdasági fellendülés állhatna be.

Amíg a népesség 20%-ának megengedik, hogy uralja és károsítsa a fennmaradó 80% életét és vállalkozó szellemét, addig nem valószínű, hogy a dolgok sokkal jobbra fordulnak.

Ahogy napjaink politikai gyakorlata a többségi elv, ugyanúgy kellene mindennapi életünkben kifejezésre jutnia a többség józanságának a társadalmilag betegek közbeavatkozása és rombolása nélkül.

Ebben az a sajnálatos, hogy ezek nem hagynák, hogy segítsenek rajtuk, és nem reagálnának a kezelésre, ha valaki megkísérelne segíteni rajtuk.

Az ilyen személyiségekre vonatkozó megértés és felismerésük képessége jelentős változást hozhatna a társadalomban és életünkben.