Magát az Embert megvizsgálva úgy tűnik, hogy e nyolc dinamika mindegyikén van egy hajtóereje. Vagyis az egyént ugyanúgy érdekli a csoportok túlélése, mint a saját túlélése.
Amint
E pillanatban van egy egész társadalmunk, amelyet arra oktattak, hogy „az Ember egyedül önmagára gondol”. Az embereket kényszeríteni, korbácsolni, verni és oktatni kell, hogy legyen egy Harmadik dinamikájuk. Be kell börtönözni őket. Iskolába kell járatni őket. Büntetni, bírságolni, adóztatni kell őket, elküldeni őket a választásokra, hogy a demokratákra szavazzanak. Ezeket a dolgokat mind meg kell tenni annak érdekében, hogy egy személynek legyen Harmadik dinamikája.
Vagyis ebben a társadalomban őrült módjára dolgoznak azon, hogy felépítsenek valamit, ami már ott van. De ha elvesszük mindezeket a nagy építményeket, amelyek arra képzik az egyént, hogy alkalmazkodjon a társadalomhoz, akkor azt találjuk, hogy ezek mögött az építmények mögött húzódik egy sokkal szebb építmény, amely egyben sokkal szilárdabb, mint bármely valaha épített mesterséges építmény.
Ugyanez a helyzet a Negyedik dinamikán is. Látott már olyan embert, aki azt gondolta, hogy csak a macskákkal érdemes barátkozni, és hogy az Ember hitvány? Vannak ilyen emberek. „Az emberek hitványak. Az emberek kegyetlenek, vadállatok, borzasztó dolgokat csinálnak. És az emberi faj hitvány, és az Ember hitvány. De a macskák és a kutyák és az aranyos kis
Az Ember szinte akármit meg tud tenni ezeken a dinamikákon, amit akar, amíg következetes azzal kapcsolatban. Amint következetlenné válik valamiben, rossz állapotba kerül.
Nem gondolunk vagy állítunk itt semmi olyasmit, hogy e nyolc dinamika közül bármelyik is fontosabb a többinél. Bár ezek az élet hatalmas játszmájának kategóriáit alkotják, mégsem szükségképpen egyenlők egymással. Az egyéneknél úgy fogjuk találni, hogy mindegyikük nagyobb hangsúlyt helyez az egyik dinamikára, mint a többire, illetve hogy a dinamikák egyik kombinációjára esetleg nagyobb hangsúlyt helyez, mint más kombinációkra.
E felosztás bemutatásával az a célunk, hogy megnöveljük az élet megértését, azáltal hogy részekre bontjuk. Ilyen módon felosztva a létezést, mindegyik rész megvizsgálható (önmagaként és önmagában) az élet többi részéhez való viszonyában.
Egy kirakójátéknál arra van szükség, hogy először fogjuk a hasonló színű vagy jellegű darabokat, és csoportokba rakjuk őket. Egy tárgykör tanulmányozásakor rendezett előrehaladásra van szükség.
Ennek a rendezettségnek az elősegítéséhez arra van szükség, hogy bevezessük
(a magunk számára) az életnek ezt a nyolc önkényesen elkülönített részét.
E dinamikák további megnyilvánulása az, hogy legjobban
Az egyén alapvető tulajdonságai magukban foglalják azt a képességet, hogy ilyen módon kiterjeszkedjen a többi dinamikára. De az igazi Nyolcadik dinamikát csak akkor fedezi fel, ha a Hetedik dinamikát már annak teljességében elérte.
Példa ezeknek a dinamikáknak a használatára: azt figyeljük meg, hogy a csecsemő a születésekor nem érzékel az Első dinamikán kívül. De ahogy a gyermek növekszik, és az érdeklődési köre kiterjed, azt láthatjuk, hogy a gyermek más dinamikákkal is törődni kezd.
Másik példa a használatukra: az olyan személy, aki képtelen a Harmadik dinamikán működni, egyúttal arra is képtelen, hogy egy csoport részévé váljon, és így azt lehet mondani, hogy képtelen a társadalmi létre.
Mit tegyen az ember ahhoz, hogy sikeresen tudjon működni a dinamikákon? A körülöttünk lévő világ állapotát látva nincs biztosíték arra, hogy valaha is választ kapunk. Úgy tűnhet, hogy a természetes éleslátás képessége csak néhány ember sajátja, azonban ez távol áll az igazságtól. Bárki megszerezheti azt a tudást, amelynek segítségével meghatározhatja a túléléséhez legmegfelelőbb cselekvési módot.
elpusztít valamit, vagy megszabadul valamitől.
támogatásra, segítségre, pártfogásra szoruló.
közös középponttal rendelkező (pl. egymáson belüli több kör).