Az idők során az Ember mindig küszködött a helyes és a helytelen, valamint az etika és az igazságszolgáltatás témájával.

A szótár így definiálja az etikát: „az a tudomány, amely az erkölcsök általános természetével foglalkozik, továbbá azokkal a sajátos erkölcsi döntésekkel, amelyeket az egyénnek másokkal való viszonyában kell meghoznia.”

Ugyanez a szótár a következőképpen definiálja az igazságosságot: „az erkölcsileg helyeshez, illetve a józan észhez, az igazhoz vagy a tényekhez való igazodás”, az igazságszolgáltatást pedig így: „a jogrendszer működtetése”.

Amint láthatjuk, ezek a fogalmak összekeveredtek.

Időtlen idők óta minden filozófiát foglalkoztattak ezek a tárgyak. És nem oldották meg őket soha.

Jelentős vívmány, hogy a Dianetikában és a Szcientológiában megoldottuk őket. A megoldás abból fakadt, hogy először is különválasztottuk őket. Innen pedig már tovább lehetett haladni egy olyan technológiáig, amely mindkét tárgy számára működőképes.

Az etika egyszerűen azokból a tevékenységekből áll, amelyeket az egyén saját magán hajt végre. Ez személyes dolog. Amikor valaki etikus, vagyis „benn van az etikája”, akkor ez az ő saját determinizmusa alapján történik, és ő maga teszi.

Az igazságszolgáltatás az a tevékenység, amelyet a csoport az egyénen hajt végre akkor, amikor az egyén maga elmulasztja elvégezni ezeket a tevékenységeket.

Történet

Ezek a témák valójában minden filozófiának az alapját képezik. Ám bármelyik filozófiatörténeti tanulmányból kitűnik, hogy hosszú ideje zavarba ejtették már a filozófusokat.

Püthagorasz (görög filozófus az i. e. 6. században) korai görög követői megpróbálták matematikai elméleteiket alkalmazni az emberi viselkedés és az etika kérdésére. Valamivel később Szókratész (görög filozófus és tanító, i. e. 470?–399) is nekivágott a témakör megoldásának. Demonstrálta, hogy mindazok, akik azon erősködnek, hogy megmutassák az embereknek, hogyan kell élni, képtelenek megvédeni nézeteiket, vagy akár csak definiálni az általuk használt kifejezéseket. Kijelentette, hogy előbb tudnunk kell, mi a bátorság, illetve az igazságszolgáltatás, a jog és a kormányzás, és így már lehetünk bátor vagy jó polgárok, illetve igazságos vagy jó uralkodók. Ez rendben is volt, de ezután megtagadta, hogy definíciókkal szolgáljon. Azt mondta, hogy minden bűn tudatlanság, de nem tette meg a szükséges lépéseket arra, hogy megszabadítsa az Embert tudatlanságától.

Szókratész tanítványa, Platón (görög filozófus, i. e. 427?–347) hű maradt mestere elméleteihez, de azt hangoztatta, hogy ezek a definíciók csak tiszta értelem által határozhatók meg. Ez azt jelentette, hogy valamiféle elefántcsonttoronyba kell visszavonulnunk, hogy az élettől elszigetelten teljesen kiokoskodjuk ezt a dolgot – ez az utca embere számára nem nagyon hasznos.

Arisztotelész (görög filozófus, i. e. 384–322) is foglalkozott az etikával. Az etikátlan viselkedést azzal magyarázta, hogy az Ember racionalitásán felülkerekednek a vágyai.

Ez a lánc tovább folytatódott korokon át. Filozófus filozófust követve próbálkozott az etika és az igazságszolgáltatás kérdésének megoldásával.

Működőképes megoldás ezidáig – amint ezt a társadalom hanyatló etikai színvonala is tanúsítja – sajnos nem volt.

Láthatjuk tehát, hogy nem kis áttörés történt ebben a témában. Definiáltuk a kifejezéseket – Szókratész ezt mulasztotta el megtenni –, és működőképes technológiával rendelkezünk, amelyet bárki használhat arra, hogy segítségével kimásszon a sárból. Megtaláltuk a téma hátterében meghúzódó természeti törvényeket, és mindenki használatára hozzáférhetővé tettük őket.

Etika

Az etika az egyénnel olyan mértékben veleszületett, hogy valahányszor ez kisiklik, ő mindig törekszik arra, hogy felülkerekedjen saját etikája hiányán.

Már abban a pillanatban tudja, hogy az etikáján vakfolt van, amikor kialakítja ezt a vakfoltot. Ebben a pillanatban elkezdi megpróbálni betenni a saját etikáját, és amilyen mértékben képes hosszú távú túlélési elképzeléseket magáévá tenni, olyan mértékben sikeres lehet – még akkor is, ha nem áll rendelkezésére az etika tényleges techje.

Túlságosan is gyakran azonban valamilyen etikátlan helyzet miatt a bank működésbe lép, és ha az egyénnek nincs techje, amellyel ezt analitikusan kezelni tudná, akkor a „kezelés” az, hogy azt hiszi vagy azt tetteti, hogy tettek vele valamit, ami az etikátlan tettét kiváltotta vagy igazolta, és ezen a ponton elindul lefelé.

És ha egyszer már megindult lefelé, akkor az etika alapvető technológiája nélkül nincs módja visszakapaszkodni a lejtőn – csak egyenesen és készakarva összeomlasztja magát. És bár sok bonyolult tényező van az életében, és vannak körülötte mások, akik megpróbálják őt kikészíteni, mégis azzal kezdődik mindez, hogy nem ismeri az etika technológiáját.

Alapjában véve ez az egyik elsődleges eszköz, amelyet arra használ, hogy kiássa magát.

Az Ember alaptermészete

Akármennyire bűnöző is az illető, így vagy úgy meg fogja próbálni betenni a saját etikáját.

Ez megmagyarázza, hogy miért hívta fel Hitler a világot Németország elpusztítására. Pedig már 1939 szeptembere előtt megnyerte az egész háborút, mielőtt hadat üzent volna. A szövetségesek mindent megadtak neki, amit csak akart; az övé volt az egyik legjobb hírszerző szervezet, amely valaha is működött; neki köszönhetően Németország jó úton volt afelé, hogy visszaszerezze gyarmatait – és az idióta hadat üzent! És egyszerűen összeomlasztotta saját magát és Németországot. Zsenialitása őrült sebességgel haladt az egyik irányban, veleszületett etikai érzéke pedig arra késztette, hogy őrült sebességgel összeomlassza magát a másik irányban.

Az az egyén, aki híján van minden etikatechnológiának, nem lesz képes betenni a saját etikáját és visszafogni magát a túlélésellenes cselekedetektől, ezért összeomlasztja magát. És az egyén nem fog életre kelni, csak ha szert tesz az etika alapvető techjére, és alkalmazza magára és másokra. Először talán kissé kellemetlennek találja, de amikor valaki maláriában szenved, és haldoklik, általában nem panaszkodik a kinin ízére: lehet, hogy nem ízlik neki, de biztosan beveszi.

Igazságszolgáltatás

Amikor az egyén elmulasztja betenni a saját etikáját, akkor a csoport lépéseket tesz vele szemben, és ezt igazságszolgáltatásnak hívják.

Megállapítottam, hogy az Emberre nem lehet rábízni az igazságszolgáltatást. Az az igazság, hogy az Emberre valójában nem lehet rábízni, hogy „büntessen”. Valójában nem fegyelemre törekszik vele, hanem igazságtalanságot idéz elő . A saját etikája betételére való képtelenségét dramatizálja azáltal, hogy másokkal próbálja az övékét betetetni: vizsgáljuk csak meg, mit tekintenek – nevetséges módon – „igazságszolgáltatásnak” jelenlegi társadalmunkban.

Sok kormány bírósági ügyekben annyira érzékeny saját isteni tévedhetetlenségével kapcsolatban, hogy alig nyitja ki valaki a száját, máris fékevesztett erőszakhoz folyamodnak. A rendőrség keze közé kerülni sok helyütt már önmagában is katasztrófa, még ha az ember csupán a felperes is, hát még ha ő a vádlott. Így az ilyen területeken a társadalmi nyugtalanság a lehető legnagyobb.

Ha nem ismeretes az etika techje, az igazságszolgáltatás öncélúvá válik. Ez pedig csak szadizmussá fajul. A kormányoknak, mivel nem értik meg az etikát, „etikai bizottságaik” vannak, ám ezek meghatározásainak szövegezése egytől egyig az igazságszolgáltatás keretei közé esik. Még az etika szó eredetét is megsértik. Az igazságszolgáltatást folyamatosan átkeresztelik etikává az orvosi etikai bizottságokkal, a pszichológiai etikai bizottságokkal, a kongresszusi bizottságokkal stb. Ezek mind az igazságszolgáltatáson alapulnak, mivel nemigen tudják, hogy mi az etika. Etikának nevezik, mégis igazságszolgáltatási eljárásokat indítanak el, megbüntetik az embereket, és megnehezítik számukra saját etikájuk betételét.

A megfelelő igazságszolgáltatás szükséges dolog, és határozottan hasznos. Ha nincs fegyelem, az egész csoport összeomlik. Minduntalan kiderül, hogy egy csoport kudarca a fegyelem hiányával vagy megszűnésével kezdődik. Fegyelem nélkül a csoport és a tagjai elpusztulnak. Ám meg kell értenünk az etikát és az igazságszolgáltatást is.

Az etikát rá lehet bízni az egyénre, és ha megtanítják rá, hogy betegye a saját etikáját, az igazságszolgáltatás nem válik többé olyan nélkülözhetetlen tárggyá, mint amilyennek feltüntetik.

Áttörés

A Szcientológia áttörése az, hogy mi rendelkezünk az etika alaptechnológiájával. Az Ember most először képes megtanulni, hogy hogyan tegye be a saját etikáját, és hogy hogyan tud visszakapaszkodni a lejtőn.

Ez vadonatúj felfedezés. A Szcientológia előtt soha sehol nem történt meg. Fordulópontot jelez a filozófia történetében. Az egyén képes megtanulni ezt a technológiát, képes megtanulni az életére alkalmazni, és aztán a saját erejéből képes betenni a saját etikáját, megváltoztatni az állapotokat, és elindulni felfelé, a túlélés felé.

Remélem, nagyon jól meg fogja tanulni ennek a technológiának a használatát, a saját érdekében, az ön körül lévők érdekében és az egész kultúra jövője érdekében.